
A légtárcsafékekkel kapcsolatos legnagyobb probléma a kezdeti költségük. Általában 30-40%-kal drágábbak egy teherautó vagy pótkocsi felszerelése, mint a dobfék. Idővel azonban ezt a megnövekedett előzetes költséget ellensúlyozzák az alacsonyabb folyamatos karbantartási költségek.
A dobfékekkel ellentétben a tárcsafékek súrlódást használnak a betétek és a forgórészként ismert fémtárcsa között a kerék lassítására. A forgórész egy féktartó belsejében van felszerelve, és egy híd választja el a fékpofáktól. Amikor a fék be van kapcsolva, egy rugó áttolja a féknyerget a féktartón, és összekapcsolja a fékbetéteket a rotorral. Ez hőt termel, ami csökkenti a kerekek fékező erejét. Ezután a féknyereg egy visszatérő rugó visszahelyezi a nyugalmi helyzetébe.
A féknyergek és a hidak is érzékenyek a korrózióra, ami a fékek meghibásodását okozhatja. Ez a korrózió a féknyomásért felelős fékfolyadék szivárgásához vezethet. Ez azt is okozhatja, hogy a fékpedál szivacsossá válik, vagy lenyomásakor nem kapcsol be. Szerencsére a fékgyártók ezeket az alkatrészeket rozsdamentes acélból gyártják, és többféle változatban is elérhetők a korrózió kockázatának csökkentése érdekében.
A korrózión kívül egy másik gyakori karbantartási probléma a rotor kopása. Ez nem ritka a nehéz járműveknél poros környezetben. A koptató környezet nagymértékű rotorkopáshoz vezethet, ami idő előtti cserét eredményezhet, és növelheti a teljes birtoklási költséget.
Ennek megoldásaként a fékgyártók olyan termékeket fejlesztettek ki, amelyek javítják a rotor élettartamát. Néhány ilyen termék rotorbevonatot tartalmaz a kopás csökkentésére, ami károsíthatja a rotort és beszennyezheti a fékbetéteket. Egy másik népszerű termék a betétkopásérzékelő technológia, amely levegővezeték segítségével rögzíti a diagnosztikai hibakódot, amikor a fékbetétek élettartama végéhez közelednek. Ez segít a flottáknak a karbantartás proaktív ütemezésében, és elkerülheti a költségesebb fékrotor károsodását.