
A modern nehéz teherautók leggyakoribb alapfékje az ékfék. Ennek a rendszernek az elsődleges előnye, hogy nincs szükség a bütykös fékek által megkívánt gyakori kézi beállításra.
Az ékfékek a tőkeáttétel elvén működnek, hogy megsokszorozzák a vezető által kifejtett légnyomást. A fékpedál légnyomása egy lazaságállítóra hat, amely elfordít egy erőcsavart, amely a fékpofákat vagy a bütyköt a dob belsejéhez szorítja. A vezérműtengely forgási irányától függően ez a művelet a fékpofabetétet a dobhoz kényszeríti, lassítva és leállítva a járművet.
A ékes fékkamra tolórúd egy éket irányít két fékpofa vége közé, széthúzva azokat a fékdob belső felületéhez, hogy megállító erőt hozzon létre. Az erő létrehozásához a fékekbe juttatandó levegő mennyisége a fékdob átmérőjétől, a lazaságállító méretétől és az ékfékkamra maximális löketétől függ. Jellemzően a tengely minden fékjének azonos mértékű légfékkamra tolórúd-úttal kell rendelkeznie, különben a fékek nem működnek olyan jól, mint tudnának.
Emiatt fontos, hogy a légfékkamra tolórúd-útjának mérésére szolgáló eszközt használjon a lazaságállító beállításakor. Ez megtehető a fülkéből, de a legjobb, ha ilyenkor szemvédőt használ. Arra is fontos ügyelni, hogy a lazaságállító kar és a tolórúd ne távolodjanak el egymástól, miközben elforgatja a lazaságállító beállító csavart. Ez azt jelzi, hogy a lazaságállítót rossz irányba fordítják, és ha ez fékezés közben történik, az a fék meghibásodásához vezethet.